Az éj néha csendben elkísér,
aztán lassan hozzám ér,
mint kék égen a fény.
Tudom, nincsen évren már más, csak én
egyedül várok még, hiszen azt mondtad,
majd egyszer visszatérsz.
Mondd, miért,
mondd, hány évig kell
várnom még,
hogy nálam legyél,
hogy itt maradj végleg egy éjjel.
Az én
most túl hazug álmokról mesél,
a szívem úgy fél,
mondni lehetsz túl későn, jössz majd felé.
A vágy
már csak a
távolból néz rám,
a semmiből csupán még elérem talán,
és az álom majd a holnap hajnalán,
száz poros éj után néhány eltűnt színes percet küld még ránk.
Mondd, miért,
mondd, hány évig kell várnom még,
hogy nálam legyél,
hogy itt maradj végleg egy éjjel.
Az én
most túl hazug álmokról mesél,
a
szívem úgy fél,
mondni lehetsz túl későn, jössz majd felé.
Mondd, miért,
mondd, hány évig kell
várnom még,
hogy nálam legyél,
hogy itt maradj végleg egy éjjel.
Az én
most túl hazug álmokról mesél,
a szívem úgy fél,
mondni lesz hát túl későn,
jössz majd felé.