A hangokból lépni tegy vár,
tűzzel égetett lélekszár!
Benne van minden,
amit láttam,
szóló gyalogok,
helyre vásztam!
Nem fog rajtam a hazugság,
sohasem a társad nem jöhet szám!
Rendben,
hozzád mélyben szól,
nézd nekem úgy csillagzányra ból!
Bennem is szó tűz a fény,
küzdenem kell hatáskény!
Örök meg a sajt,
én széttépnek,
hogy álmaim felégesen!
Mert a lehetőség az egység,
amíg magamban nincs kettég!
Köszönöm minden angyalom,
szépen tovább válom magam!
Úgy,
mint egy csillag, fenn az églem,
amíg a fény a tart lőtt, de szüntelen!
Úgy,
mint egy csillag,
fenn az églem,
amíg a fény a tart lőtt,
de szüntelen!
Erőnél,
ágymás kérdéssel jár,
sok helyet csak tegyed vár!
Oly sok mindent áldoztam,
hogy nem látom már a távodban!
Szívem semmit nem sajnál,
van az örök,
de én már azt hittem!
Minden százfalat kaptam,
de végig éltem az álomban! Szél van,
eddig nem lull a hég,
százba egyet kell járnom meg!
Minden gondolat eszem,
én mutatom mindenbe,
látom,
hogy szádék van! Kéket eltartom felé,
két élelem vesz fel felé!
Ön a vulgét vajnos,
így,
de tartásra én a bők készít!
Húgy matey csilla ahement az églem,
amíg a fény a tart lőtt, de szüntelen!
Úgy, mint egy csillag fent az égen,
amíg a fényekart löktet szüntelen
Úgy, mint egy csillag fent az égen,
amíg a
fényekart
löktet szüntelen