Minek nevenzzelek,
ha merengés alkonyában,
Szép szemeidnek esti csillagát?
Bámulva nézik,
nézik szemeim,
Miként ha most látnák
először egy csillagot,
Amelynek mindenik sugára,
A szerelemnek egy potakja,
Mely lelkem tengerébe,
tengerébe foly.
Minek nevenzzelek,
minek nevenzzelek,
Édes szép ifjú, ifjú itvesen?
Minek nevenzzelek,
minek nevenzzelek,
Édes szép ifjú, ifjú itvesen?
Minek nevenzzelek,
ha
Alkaimhoz ér,
Alkaidnak lángoló
Rubint kövel,
S a
csók tüzében össze,
összeolvad lelkünk,
Mint hajnaltól a nappal,
és nappaltól az éjt.
S eltűn előlem a világ,
és eltűn előlem az idő,
Minden rejtélyes
üdvösségeit Árasztja rám az örökké valóság.
Lelkem egyedüli,
de egy világnál többet érő,
Kincse édes szép
ifjú itvesen?
Lelkem egyedüli, de egy világnál többet érő,
Kincse édes szép
ifjú itvesen?
Minek,
ó minek,
minek,
ó minek,
Minek nevenzzelek,
ifjú itvesen?
Minek,
ó minek,
minek,
ó minek,
Minek nevenzzelek,
ifjú itvesen?