Az első pillantás,
az első apró csók forró éjszakán,
a hold fényében sétáltunk.
Annyi boldog pillanat,
hogyan is felejteném,
az évek múlásával is csak annyit kérek én.
Mindig úgy égen az alánk,
ahogy égett az elején,
együtt gyújtottuk,
együtt őrizzük,
amikor leszáll a feked,
de én.
Mindig úgy égen az alánk,
ahogy égett az elején,
annyi szép dolog vár még ánk,
szerelmük régtelen tengerén.
Az idő megfakította a régi képeket,
de bármilyen,
már tudom,
mindig itt leszek veled.
Annyi boldog pillanat, hogyan is felejteném,
a szívem neked adom cserébe,
annyit kérek én.
Mindig úgy égen az alánk,
ahogy égett az elején,
együtt gyújtottuk,
együtt őrizzük,
amikor leszáll a feked,
de én.
Mindig úgy
égen az alánk,
ahogy égett az elején,
annyi szép dolog vár még ránk,
szerelmük régtelen tengerén.
Mindig úgy égen az alánk,
ahogy égett az elején,
együtt gyújtottuk,
együtt őrizzük,
amikor leszáll a feked,
de én.
Mindig úgy égen az alánk,
ahogy égett az elején,
annyi szép dolog vár még ránk,
szerelmünk régtelen tengerén.
Mindig úgy égen az alánk, ahogy
égett az elején,
együtt gyújtottuk,
együtt őrizzük,
amikor leszáll a feked,
de én.
Mindig úgy égen az alánk,
ahogy égett az elején,
annyi szép dolog vár még ránk,
szerelmünk régtelen tengerén.