Reggel későn ébredtem fel,
rögtön tudtam, hogy nincs minden rendben,
és egy üzenet az asztalomon megadta a választ.
Holnap ébredj fel korábban kedves,
és készítsd el magad a kávét,
este ne várj, nem jövök már, a kulcsod a zárban.
Valahol mindig éreztem,
hogy csak a türelmével játszom,
és hogy minden nap,
minden pillanat addig jó,
amíg együtt állt.
Mindig csak fátalak,
voltam csak fátalak,
nekem nem volt fontosabb nálad.
Tudtad,
hogy fátalak,
mindig csak fátalak,
pedig minden nap sírtam utána.
Reggel későn ébredtem fel,
még az illatod itt volt az ágyban,
de te már nagyon messze jártál a zajos világban.
Ma már korábban kelek fel én is,
és csak állok az üres lakásban,
várom, hogy gyere haza, a kulcsod a zárban.
Valahol mindig éreztem,
hogy csak a türelmével játszom,
és hogy minden nap,
minden pillanat addig jó,
amíg együtt állt.
Mindig csak fátalak,
voltam csak fátalak,
nekem nem volt fontosabb nálad.
Tudtad,
hogy fátalak,
mindig csak fátalak,
pedig minden nap sírtam utána.
Mindig csak fátalak,
voltam csak fátalak,
nekem nem volt fontosabb nálad.
Tudtad,
hogy fátalak,
mindig csak fátalak,
pedig minden nap sírtam utána.
Mindig csak fátalak,
voltam csak fátalak,
nekem nem volt
fontosabb nálad.
Tudtad, hogy fátalak, mindig csak fátalak,
pedig
minden nap sírtam utána.
Mindig csak fátalak.
Mindig csak fátalak.
Mindig csak fátalak.