Minden éjjel még veled dámodom,
mindig elhiszem, hogy majd változol.
Az ágyam üres nélküled,
már más fogja a két kezed.
Mert te nem változol, ugyanaz maradtál,
hiába kéred, hogy menjek vissza, nem kell már.
Az az azugság,
a reménység,
ahogy vártalak, de máshol ébredtél reggel.
Nekem ez nem kell.
Többé már nem szeretem,
hiába tagadom, ez nem szerelem.
El kell ült, engednem,
ki aludt talán kell, vesztettem.
Többé már nem szeretem,
hiába tagadom, ez nem szerelem.
El kell ült, engednem,
ki aludt talán kell, vesztettem.
Velem csak játszottál,
mégis szeretlek,
hiába próbálom,
mégsem feledlek.
Mindenkiben téged kereslek,
csak azért, hogy boldog lessek.
Többé már nem szeretem,
hiába tagadom, ez nem szerelem.
El kell ült,
engednem,
ki aludt talán kell,
vesztettem.
Többé már nem szeretem,
hiába tagadom, ez nem szerelem.
El kell ült,
engednem,
ki aludt talán kell,
vesztettem.