Nem akarok szerelmes lenni,
Nem akarok rád gondolni, mert fáj.
Nem akarok szerelmes lenni,
Nem akarok érezni a hiány.
Nem akarok szerelmes lenni,
Nem akarok rád gondolni,
mert fáj.
Nem akarok szerelmes lenni,
Nem akarok érezni a hiány.
Egyedül otthon,
egy fárasztó nap után,
Igattam próbálok nem gondolni rád.
Előbb vagy utóbb,
biztos,
hogy menni fog,
Kibírok úgyis,
hisz nem is oly nagy dolog.
Dobol az eső,
kint az ablakon,
Ütelet játszik egy magányos napon.
Egy bolondzányról mesél,
ki nem jön el,
Kinek nem fáj,
hogy nélküle alszom el.
Nem akarok szerelmes lenni,
Nem akarok rád gondolni, mert fáj.
Nem akarok szerelmes lenni,
Nem akarok érezni a hiány.
Minden,
ami bennem él,
csak tőled szép,
Hozzád titokban visszatér.
Minden,
ami bennem él,
csak tőled szép,
Hozzád titokban visszatér.
Ez az utolsó éjszakám,
a városban elmegyek,
Bárhol is jársz,
hozzád vezet a képzelet.
A minden át megyek hozzád,
hogy megszeress,
Megteszek mindent csak azért,
hogy itt lehess.
Nem akarok szerelmes lenni,
Nem akarok rád gondolni,
mert fáj.
Nem akarok szerelmes lenni,
Nem akarok érezni a hiány.
Minden, ami bennem él, csak tőled szép,
Hozzád titokban visszatér.
Minden,
ami bennem él,
csak tőled szép,
Hozzád titokban visszatér.
Minden,
ami bennem él,
csak tőled szép,
Hozzád titokban visszatér.
Minden,
ami bennem él,
csak tőled szép,
Hozzád titokban visszatér.
Minden,
ami bennem él,
csak tőled szép,
Hozzád titokban visszatér.