Mi lenne, ha
egy olyan világban élnék,
ahol minden máshogy történhetne?
Színes akril festéket kérnék,
és lefestenék egy lányt az esőben.
Szelít vonalakkal dolgoznék,
a szürke utcában,
sétál a rémület,
de a lány szemét az úr kéké,
tükrözné vissza a képzelet.
Mi lenne, ha
nem egy látomásban,
de a szememben születnél újra?
Mi lenne, ha
az idősodra végre megfordulna?
Mi lenne, ha
fénysebességgel száguldana?
Mi lenne, ha,
mi lenne, ha
lótuszülésben nem észt egy gondolat?
A szitáló eső már
fiarra válik bennem,
de a vászorról lefojik a pillanat.
Mi lenne, ha
volna két életem?
Mi lenne, ha
nem egy látomásban,
de a szememben születnél újra?
Mi lenne, ha
az idősodra végre megfordulna?
Mi lenne, ha
fénysebességgel száguldana?
Mi lenne, ha,
mi lenne, ha?
Az asztalon alszik egy ecset vonás,
Némán várja a találkozást,
Hát,
ha egyszer a lány
haján csillanna fel.
De ha már nincs több csalódás,
A reményad újra megváltást,
A színusz görbe most felfelé indul el.
Mi lenne, ha
nem egy látomásban,
de a szememben születnél újra?
Mi lenne, ha
az idősodra végre megfordulna?
Mi lenne, ha a fénysebességgel száguldana?
Mi lenne, ha,
mi lenne, ha?
Mi lenne, ha?
Mi lenne, ha?
A jó és a rossz bennem kezed fogna.
Mi lenne, ha?
Mi lenne, ha?
Mi lenne, ha?