Hú...
Hú...
Hú...
Minden nappal jobban vágytam rád,
Minden szóval elvarázsoltál.
Soha senki nem volt fontosabb még,
mint te voltál.
Úgy szerettél, bármi történt, nem felejtem már,
De még
bárhogy kérsz, mennem kell tovább.
Hidd, hogy úgyse fáj,
így is túl nehéz a választás.
Nem kérem mást,
ha tényleg véget ért,
Csak hogy adj majd új esélyt,
Mondd, hogy látlak még, ne félj!
Ó, te csendben nézel rád,
Nem hiszem,
hogy visszatarthadnál.
Vajon miért nem vettük könnyed ebben
az életet?
Miért akartad minden árad,
azt, hogy más legyek?
Mert így...
Bárhogy kérsz, mennem kell tovább.
De hidd,
hogy úgyse fáj,
így is túl nehéz a választás.
Nem kérem mást,
ha tényleg véget ért,
Csak hogy adj majd új esélyt,
Mondd,
hogy látlak még,
ne félj!
És
ha zápolul le rám, a szívem is elnyújt át,
És a napsugár, hogy hozd még száz csedet!
Bárhogy kérsz, mennem kell tovább.
De hidd,
hogy úgyse fáj,
így is túl nehéz a választás.