Egy majdnem elfelejtett szót
Ha felidézem, küncsebb nördül arcomon.
Százezer szikrát szólt,
Pesgett a levegő, ha hozzám szólt.
Aztán árnyak jöttek, mindent vittek,
Hamis szavakkal mindent tönkretettek.
Mesugom, mi kell nekem?
Kell nekem egy igazfényes érzelem.
Ébrener lábamon
Erőszul most minden gondolatom.
Ha fúj a nyár esti szél,
Egy megkésett üzenetet víz felét.
Azon a kis hajón
Képzeletem sebesen repítené.
Aztán elém jönné,
Rám nevetné,
Által elér,
Sok ennyit kérné.
Mesugom, mi kell nekem?
Kell nekem egy igazfényes érzelem.
Ébrener lábamon
Erőszul most minden gondolatom.
Mesugom, mi kell nekem?
Kell nekem egy végtelen nagy érzelem.
Talál újból megnélelem,
És mindig itt leszel majd velem.
Mindig hallgass a belső hangra,
Ne a könnyen megtévesztő hamis szavakra.
Érdezd át,
hogy biztos légy,
Mit gondol azt,
mit szeretnéd.
Mesugom, mi kell nekem?
Kell nekem egy igazfényes érzelem.
Ébrener lábamon
Erőszul most minden gondolatom.
Mesugom, mi kell nekem?
Kell nekem egy végtelen nagy érzelem.
Talál újból megnélelem,
És mindig itt leszel majd velem.
Ébrener lábamon Erőszul
most minden gondolatom.
Mesugom, mi kell nekem?
Kell nekem
egy igazfényes érzelem.
Talál újból megnélelem,
És mindig itt leszel majd velem.
Mesugom, mi kell nekem?