Hiába szédít ez a vár,
érzék egy démon ezen rád,
minden nap másra táncolnád.
Széthóm is elkedések,
kiábrándultam már,
az operák és szenvedések sok többé ne írják,
nem tudom mikor lesz már vége,
ez az érzés már megy át,
azt mondja így még el,
soha senkit nem gyűlöd.
Sokszor mondtad már, na meg azt, hogy más lesz,
ezek mint hamis éretek,
nem fogtad a kezem mikor szenvedtem,
de majd jobb lesz neked,
biztos jobb lesz neked,
ha az érzéseidet a temetet áll.
Diába szédít ez a vár,
érzék egy démon ezen rád,
minden nap másra táncolnád.
Ha én volt széledbár,
szívem még mindig téged vár,
már késő így ártál, rád vár az egész nyár,
úgysem találsz jobbat már.
Én csak annyit kértem,
baszd meg,
hogy nálam ne alulj,
de te mindig megvallódsz,
nem tudsz,
te soha nem javulsz.
Ezt is túlélem majd, végül jobb lesz már,
ha a szívemet nem törj, össze egy rossz lány.
Akidig mindig értem,
horra várt,
a szívemet kaptam ki neked,
hogy jól átvált,
kitaláltam ott,
hogy ott kicsim az összes várt,
de csak egy játék volt,
nem nekem munká,
hogy megbánt.
Mikor a kezemet fogtad,
akkor még nem sejtettem,
hogy akit így megszerettem el kell engednem,
de te fogod ezt megbántni,
nem én vesztedtem,
csak az a baj,
hogy túl sokáig engedtem.
Hiába szédít ez a vár,
érzékeny démonáz a lány,
minden nap másra táncolnád.
Ha én volt széledbár,
szívem még mindig téged vár,
már késő így ártál,
rád vár az egész nyár,
úgysem találsz jobbat már.
Ha én volt széledbár,
szívem még mindig téged vár,
már késő így ártál,
rád vár az egész nyár,
ha végül mást válaszkodtál.