Lakodalom van a mi utcánkba,
Férezven kap a faluleg szemlánya.
Hivatalos vagyok oda én is,
Mellem nélkel a százszor üzemnél is.
Hivatalos vagyok oda én is,
Mellem nélkel a százszor üzemnél is.
Vége van már a lakodalomnak,
Nagy bánat alvona menny a szónynak,
Horgatja a karika gyűrűjét,
Sajnálja a régi szeretőjét.
Este viszik a menny a szóny ágyát,
Elvesztették a nyoszolja lábát,
Addig a szóny nem pekszel az ágyba,
Míg meg nem lesz a nyoszolja négy lába.
Addig a szóny nem pekszel az ágyba,
Míg meg nem lesz a nyoszolja négy lába.
Megvan már a nyoszolja négy lába,
Gyere a szóny feküd fel az ágyra,
Tedd a lábad v-betű formában,
Hadd recsegjen a nyoszolja négy lába.
A szóny,
a szóny,
az akarok lenni,
Nékem abból nem parancsol senki,
Sem apám,
sem anyám,
Azért leszek itt,
szeretek igazán.
Erre gyere,
a szekerem után,
Majd felveszlek valahol az utcán.
Megállj te,
fekete csikó,
Hazamegyek,
kifoglak a kocsimhol.
Hejde,
megállj te,
fekete csikó,
Hazamegyek,
kifoglak a kocsimhol.
A szóny,
a szóny,
az akarok lenni,
Nékem abból nem parancsol senki,
Sem apám,
sem anyám,
Azért leszek itt,
szeretek igazán.
Erre gyere,
a szekerem után,
Majd felveszlek valahol az utcán.
Megállj te,
fekete csikó,
Hazamegyek,
kifoglak a kocsimhol.
Megállj te,
fekete csikó,
Hazamegyek,
kifoglak a kocsimhol.
A szóny,
a szóny,
az akarok lenni,
Nékem abból nem parancsol senki,
Sem apám,
sem anyám,
Azért leszek itt,
szeretek igazán.