Mi a fúlik el minden, és veled is érzem,
az idő hozta fogas kerekét.
De tudom, hogy szeretni téged ez minden,
vágyad is én újra elhinném.
Mi lesz, ha végül a nyárnak, és minden csodának,
és elnéz, mert valaki téged is vár.
Ha nem látom több békönnyes szemed,
ahogy kérj önket,
vesem részt térre.
De vár,
még valamit mondané,
ha még egyszer hívnál,
lehet,
hogy végleg nálad maradnék.
Szeretném, szeretném.
Kinek
mondjam el,
ha már senki nem felel?
Vigyincselj magadhoz, ha újra elmennél.
Taníts meg,
hogyha szeresselek,
titokban merre keresselek.
De tudom, te is vársz veled, újra kezdhetnél.
Veled újra kezdhetnél.
Újra kezdhetnél.
Nekem rá vagy a minden,
és nem szóltam még sem, hogy elmegyek.
Nem maradok a tiéd,
pedig ezerszer próbáltam megszökni szívemről,
úgy,
ahogy vissza se fordulnék.
Valahol látvalak újra,
de nem hiszem el,
csak ébzeled,
hogy látom át.
Hisz távol vagy tűröm,
s te is valaki mással éled a hét közt,
napok múlaján.
De vár,
még valamit mondané,
ha még
egyszer hívnál,
lehet,
hogy végleg nálad maradnék.
Szeret.
A
magányommal is nézem,
hogy táncol a vízen a fény.
A ruput órákat számolom újra meg,
újra meg,
újra meg.
Ha itt nem lenne most valamit mondané,
ha csak még
egyszer hívnál.
Hívd el!
Hívd el!
Viríts el el magadhoz,
újra kezdené.
Hívd el!
Mondjam el,
ha már senki nem felel,
viríts el el magadhoz,
ha újra rám állné.
Hogyan szeresselek,
kitokban menegeresselek,
ha tudnám, te is vársz veled, újra kezdeném.
Kezdeném,
újra kezdeném.