Megszülettem egyszer,
hogy menjek az élet mezején egy szépet lejjek.
Kiskoromban hittem,
hogy játék,
nem vagyok egyedül ezzel,
hát még.
Ha beleveszem, hogy nem valami jó a halusi élet,
az unalom vormá elegem lett, és ebből nem kérek.
Belevetem magam a viharos éjszakába,
és bevonulok két gyönyörű lányokat a sötét szobába.
Kicsiny falum, ott születtem én,
nincs ott lámpa, nincs ott gyertyafény.
Ázunk előtt véneperfa áll,
engem anyám mindig haza vár.
Megírom majd, jó anyám neked,
ne várj haza többé, nem megyek.
Amikor a kis falumban nyugovóra térnek,
anyám mondj el,
értem egy imád.
Rendes ember én már nem leszek,
minden éjjel zülleni megyek.
Várnak rám a züllött cimborák,
a festett nők a pesgős vacsorák.
Hogy mi lesz a vége, nem tudom,
meghalok egy züllött hajnalon.
Amikor a kis falumban nyugovóra térnek,
anyám mondj el,
értem egy imád.
Jó anyám,
ki ott vagy és látod,
a fiadat ki elment,
jó volt várnod.
Te hitted, amit hinni akartál,
csak csendre és magányra vágytál.
De hidd el,
az életet élvezni kell,
míg meg nem halunk,
használjuk el.
Elmegyek,
aztán megírom neked,
hogy tudd,
hogy mennyire szeretlek.
Rendes ember én már nem leszek,
minden éjjel zülleni megyek.
Várnak rám a züllött cimborák,
a festett nők a pesgős vacsorák.
Hogy mi lesz a vége, nem tudom,
meghalok egy züllött hajnalon.
Amikor a kis falumban nyugovóra térnek,
anyám mondj el,
értem egy imád.