Ha fellegebből visszanézek, és meglátlak talán,
soha semmi nem volt olyan édes,
mint a szombat délután,
ami összetört,
még megjavulhat,
ki ne hiszen talán,
ha a szárnyaló idő beront a szívem haplakán.
Túl messze vágyam, igen,
teljesülhet az álmom,
jön a fény a falon át,
és én nem kérek más,
a végő való messze távol,
és a szívem is egyre lángol,
ilyen álm az életemben.
Jöjj fel!
A fellegebből visszanézek,
és meglátlak talán,
soha semmi nem volt olyan édes,
mint a szombat délután,
ami összetört,
még megjavulhat,
ki ne hiszen talán,
ha a szárnyaló idő beront a szívem haplakán.
Túl messze vágyam, igen,
teljesülhet az álmom,
jön a fény a falon át,
és én nem kérek más,
a végő való messze távol,
és a szívem is egyre lángol,
ilyen álm az életemben.
Jöjj fel!
Az életem!
Jöjj fel!
Jöjj fel!