És chega suit
A városon át,
nevegő rejti el a titkos kapcsolást
A hangot tartja fenn a hétköznapjaim
Mint a homályba vésző arcodat a titkos vágyaim
Incik a szó,
a városon át,
nevegő rejti el a titkos kapcsolást
A hangot tartja fenn a hétköznapjaim Mint
a homályba vésző arcodat a titkos vágyaim
Nem emlékszem már, hogy milyen volt az a nap
Nem látok ha eszemben csak halványfontokat
Nem emlékszem rád,
de valamint megmaradt És várom,
hogy újra hív,
már hallom a hangodat
Hallom a hangodat
Incik a szó,
a városon át,
nevegő rejti el a titkos kapcsolást
A hangot tartja fenn a hétköznapjaim Mint
a homályba vésző arcodat a titkos vágyaim
Incik a szó,
a városon át,
nevegő rejti el a titkos kapcsolást A hangot tartja fenn a
hétköznapjaim Mint a homályba vésző arcodat a titkos vágyaim
Titkos vágyaim...
Valami mégis megmaradt,
mert színtől tört a nap A hívás megszakadt,
de néha senki nem felel Jó is itt találni és végig hallgatod,
hogy az síp szó,
de...
Síp szó, de...
Síp szó, de...
Síp szó,
de...
Síp szó, de...
Incik a szó, a városon át,
nevegő rejti el a titkos kapcsolást
A hangot tartja fenn a hétköznapjaim Mint
a homályba vésző arcodat a titkos vágyaim
Incik a szó,
a városon át, nevegő rejti el
a titkos kapcsolást
A hangot tartja fenn a hétköznapjaim
Mint a homályba vésző arcodat a titkos vágyaim
Csak egy pillanat és nem emlékszem már,
hogy milyen volt a nap,
vagy nem is volt talán
A hangot tartja fenn a hétköznapjaim Mint
a homályba vésző arcodat a titkos vágyaim
A titkos vágyaim...
A titkos vágyaim...
A titkos vágyaim...
A titkos vágyaim...