Feliratok az Amara.org közösségétőlÉn megtanultam nevetni, még úgy is a fájFáradtan is feláll, mikor menni muszájSzerelmek, csalódás, öröm, na meg a könnyekMert tudom, hogy a rossz után jó dolgok is jönnekDe nem eszem még a vég, néha kísért a múltNem adom fel soha, hoztunk még a zúgA könyvben egy új, de a sorsom az másHogy elérem az álmaim, az nem lehet vitásRajtad áll, mikor feldobsz egy érmétMi lesz az utat, és mit teszel a tévé?Én csak sétálok az esőben, ami elrejti a könnyemSoha nem tör meg az élet, mert én nem adom fel könnyetHarcolok, még élek, s egyszer elbukom talánDe addig nem lehet baj, míg melletted egy barátCsak múltak az évek már tizenéves fejjelAz éjszakákat járva, játszottam a tűzzelTizenhárom volt, amikor rendőrök jöttekKi gondolta volna, hogy engem keresnek?Verekedés, lopás, én az öröktől sem féltemHogy miért tettem mindezt?Azt már így sem értemVeszíteni nem könnyű, de soha se tudtamElvettem erről vele, amit szépen nem kaptamAz utca volt a tanár, mindig azt jártamFiatal gyereke, tehát túl sok trét láttamSok bofót kaptam, de mindig felálltamEz erről se védett, hogy soha fel ne adjamA suliban is folytott, csak csináltam a tüzetAz intőkbe hittem a dicséretek helyettTudom, mama, sokat szégyenkeztél ezértCsak jártam az utam, bocsánat mindenértÉn csak sétálok az esőben, ami elrejti a könnyemSoha nem tör meg az élet, mert én nem adom fel könnyetHarcolok, míg élek, s egyszer elbukom talánDe addig nem lehet baj, még melletted egy barátVenn a fejjel is csak vonzottak a trékMég egy napon beborult, felettem az égÜltem a fogdán, tudtam, itt a végA játék véget ért, az életem a térA rácsok mögött felnőni, mindenért harcolniBoldogságról, családról, mindenről álmodiNem olyan könnyű, mint ahogy azt hinnédNehéz teher volt, mert inkább nem vinnémHarmincöt évesen, tudod, olvasok a könyvbeHiszem a sorait, mert ez az élet rendjeAz élet rendje, hiszem, boldogan élniA holnap dolgaitól, ne kelljen félniJöhet vihar, képhet, süvíthet a szélHosszú még az út, és nem adom felértSok viharon át engem tanított az életAdott és elvett, mégis boldogan élekÉn csak sétálok az esőbenAmi elrejti a könnyemSoha nem tör meg az életMert én nem adom fel könnyemHarcolok, még élek, s egyszer elbukom talánDe addig nem lehet bajMíg melletted egy barátWohohohoSubtitles by the Amara.org community