A fény arcomon jár, ez indián nyár,
És száz harcomon túl vége simul,
A múlt képe fakult, volt ami volt,
Sok arc ki ellenem szól, halvány folt.
Repül az élet, s vágyain
gyöngyösszel feszét húl,
Gyönyörű
évek élnek a szívben a könnyeken túl,
Soha sem érted meg,
hogy ez eltűnik váratlanul,
Oly vadul.
Indián nyár, indián nyár,
Indián nyár,
indián nyár,
Szél minden túl él, ő sosem fél,
De nézd, társra nem lel,
kinek kell.
A nyár messze tűnt rég, szürke az ég,
De szép, mégis oly szép, az ébren lép.
Repül az élet,
s vágyain gyöngyösszel feszét húl,
Gyönyörű évek élnek a szívben a könnyeken túl,
Soha sem érted meg,
hogy ez eltűnik váratlanul,
Gyönyörű színek égnek ragyognak mindenen túl,
Soha sem érted meg,
hogy ezt elveszted váratlanul,
Repül az élet, s vágyain
gyöngyösszel feszét húl,
Gyönyörű évek élnek a szívben a könnyeken túl,
Repül az élet, s
vágyain
gyöngyösszel feszét húl,
Gyönyörű évek élnek a szívben a könnyeken túl,
Soha sem érted meg,
hogy ez eltűnik váratlanul,
Váratlanul...