Egy régóta decembernek gyűrőtlapján
Megállt a fantáziám
Nem mondom a nevet, mert meg felriadnám
Örülök, hogy végre a szívemben elnyugodtál
A szívemben elaludtál
Edeptél langyos édes szavait a
Szívethez úgy szoktattál Én,
mint a badár,
ki majdnem éjjel halt
Mert elesékre csak egy üres szíved talált
Csak egy kiposztott fészked talált
Még kell az szó,
hogy még kell sírni lass
Ha egyszer úgy esett,
hogy nincs tovább,
ne bándass
Hol volt holná,
mikor tejfogat elveszítettem Felhőködj úr,
bánám alá,
arcot rejtettem
Azt mondtad, a vörösbor szerelmet csinál
Szemet kínált a bátorság
Álmorból mámorba zuhanni szokás Reggelre nem maradt,
csak egy folta lelkemben
Csak egy folta szemesenben
Még volt decembernek gyűrőt lapján
Megállt a fantázián
Nem mondom a nevet,
mert még felriadnál Örülök,
hogy végre szívemben elnyugodtál
Szívemben elaludtál
Még kell az szó,
hogy még kell, hogy sírni lass
Ha egyszer úgy esett,
hogy nincs tovább,
ne bándass
Hol volt holná,
mikor tejfogat elveszítettem
Felhőködj úr, bánám alá,
végleg arcot rejtettem
Még kell az szó,
hogy még kell,
hogy sírni lass Ha egyszer úgy esett,
hogy nincs tovább, ne bándass Hol volt holná,
mikor tejfogat elveszítettem
Felhőködj úr, bánám alá,
végleg arcot rejtettem
Még kell az szó,
hogy még kell, hogy sírni lass
Ha egyszer úgy esett,
hogy nincs tovább, ne bándass
Hol volt holná,
mikor tejfogat elveszítettem Felhőködj úr,
bánám alá,
végleg
arcot rejtettem