Hogyha rám néz meg ön a két szemével,
Elcsábított engemet a szívével,
Én magával nem élhetek goldogan,
Mert már százszor csalódtam.
Megkérem, hogy ne cicázzon én velem,
Mert ha megszeretem, maga lesz a végzetem,
Megbolondít a gyönyörű hajával,
és a kedves szavával.
Színtsem mást,
csak ne engemet,
hazudta nekem azt,
hogy szeret,
Ne mondja többet,
hogy kívánom,
kedves világom.
Színtsem mást,
csak ne engemet,
hazudta nekem azt,
hogy szeret,
Ne mondja többet,
hogy kívánom,
kedves világom.
Ne táncoljon többé rumbát én velem,
mert csak magam megeszi az életem,
Nyomod,
hagyod mélyen az én szívemben,
hát el kell felejtenem.
Töv is nélkül nincsen piros rózsaszál,
az illata tova-tova messze száll,
Elbúcsúzom magától egy éjjelent,
hát visszalállt kedvesem.
Színtsem mást,
csak ne engemet,
hazudta nekem azt,
hogy szeret,
Ne mondja többet,
hogy kívánom,
kedves világom.
Színtsem mást,
csak ne engemet,
hazudta nekem azt,
hogy szeret,
Ne mondja többet, hogy kívánom, kedves világom.
Színtsem mást,
csak ne engemet,
hazudta nekem azt,
hogy szeret,
Ne mondja többet, hogy kívánom, kedves világom.
Hogyha rám néz megöl a két szemével,
elcsábított engemet a szívével,
Én magával nem élhetek boldogan,
mert már százszor csalodtam.
Megkérem,
hogy ne cicázzon én velem,
mert ha megszeretem,
maga lesz a végzetem,
Megbolondít a gyönyörű hajába és a kedves szavával.
Színtsem mást,
csak ne engemet,
hazudta nekem azt,
hogy szeret,
Ne mondja többet, hogy kívánom, kedves világom.
Színtsem mást,
csak ne engemet,
hazudta nekem azt,
hogy szeret,
Ne mondja többet,
hogy kívánom,
kedves világom.