Nem hittem volna, hogy betalál,
De éjszaka óta nem vagyok üres már.
Ébredés után még ugyanazt érzem,
8 óra alatt megjött a szerelem.
Nevemet úgy mondod, mint ha ismernéd,
Minden te hiszed, most könnyű a léd.
Holnap majd megfárom,
hogy hiába adg az ábrándom.
Szeretelek magamhoz képest,
Pedig megfogadtam, nem leszek imérkes.
Hiába érzem magamat úgy.
Kávémálion tettem a sót,
Épp szerencse,
az íz át még font jobb.
De a kicsi kétszét szóra mit ott.
Szívem nem marad a helyén, most csak vársz ott.
Csendesen pedig mennem kéne, rendesen.
Előbb volt Pest, vagy éppen Buda.
Nem tudom, hogy tehát kerültél oda.
Lakásban füllett a levegő, pedig éjjel a hídon.
Mondtam,
egyedül akarom lőled az egész világot,
de aztán eltűnt be csak a hiányod.
Égből puttyantál, szúdul rám majd a mindenség.
Halkan lépj, ne ébresz még.
Gyere holnap is várj.
Égből puttyantál, szúdul rám majd a mindenség.
Halkan lépj, ne ébresz még.
Gyere
holnap is várj.