�Emlékszem még, nem is volt olyan rég, mikor a kézkezedből belefért gyerekkorombocska kis játékok elbújtak régéveket számolom édesapámkezében ott van a merces a hangszívében mosolyog egyedül ittegyedül támoljog hami se kérde hogyha majd jön, akkor tudod ezértmellőle minden bánatod elsuhanés meggyulladt a tűnz a fura hajú hőskiferéget mindent, ami benned marada zucakon a tereken a pici gyereknek kereka szívében kitereget, mert mindig csak a még-még-mégó, éj, éj, egy kicsi kérmi előtt a fények közben ragad a rekúrzi sötét képó, tévedsz, ha a szíszed majd a feledemhogy mekkorát szúrt egy-két életlen szóő nem a fényre várt, ő nem a fényre vágyottcsak egyetlen egy barátlehet százszor visszajön és százszor visszatérde soha nem lesz már olyan, mint réglehet százszor visszajön és százegyszer visszatérde soha olyan nem lesz, mint régde hogyha majd jön, akkor tudod ezértmellőle minden bánatod elsuhanés meggyulladt a tűnz a fura hajú hőskiferéget mindent, ami benned maradés hogyha majd megjön a fura hajú hősmellőle minden bánatod elsuhanés meggyulladt a tűnz a fura hajú hőskiferéget mindent, ami benned maradlehet lesz egy-két parat, de majd építünk falatszálnyaim alatt lehullunk újra és újrafelépülünk, mindaddig, amíg az érces széléles kezei közül, ki nem huppan kezünkközül a kontrollés engedjük, hogy továbbvigyem minketoda, ahol mi még nemközül a kontrollés engedjük, hogy továbbvigyem minketoda, ahol mi még nemde ő már tudja, hogy végleg menjünk szóba