Csöndben és ridegen
Elmúlnak hetek, vártyűvök a jelenben
Illék, hogy mosolyog, szünetlek
Pajzsok a tortó, magányos gyerekek
Akik ha nem hisznek, magukban elvesznek
És már megkérlek, mert ugyanúgy érzek
De páncílom nélkül a fénytől is félek
Védkem a szégyen, csak életem védtem
Faktalan görtök, ki felnyők a szélből
A felekvertetein egy VR-vert paluta
Óronból készült, megrendült katona
Csillemfény ébred az új élet hajnalán De ragyog a jövő,
a két gyűrű aranyán
Szökik a fény áron már
