Feliratok az Amara.org közösségétőlAz álmom sem teljesült, felemésztA bánat itt megben ül, mindenre lassan fény derülÚgy, mint a többi hűtlenségre kényszerültÚgy fáj az ébredés, ha eszembe jutsz mindenról nehézMondd, mit adott ő, amit én nem tudtam, mondd el, hogy felejtettélÉs én hogy engedjem el, hát erre már senki nem felelCsak az Isten tudja, hogy miért vett tőlem elCsak ahogy tudja azt, ami köztünk voltSzép volt, jó volt, de rájöttem, nem rólunk szóltDe rám is vár még boldogságNem te vagy az egyetlen, kit rejt a nagyvilágÚgy fáj az ébredésHa eszembe jutsz mindenról nehézMondd, mit adott ő, amit én nem tudtam, mondd el, hogy felejtettélÉs én hogy engedjem el, hát erre már senki nem felelCsak az Isten tudja, hogy miért vett tőlem elHa visszajönnél még, félek, hogy megbocsátanékHa visszajönnél még, félek, hogy újra elhinnékAzt, hogy még szeretsz, de ezt már nem lehetMert ami kettőnk közt volt, eltemetemÚgy fáj az ébredésHa eszembe jutsz mindenról nehézMondd, mit adott ő, amit én nem tudtam, mondd el, hogy felejtettélÉs én hogy engedjem el, hát erre már senki nem felelCsak az Isten tudja, hogy miért vett tőlem elHa visszajönnél még, félek, hogy megbocsátanékHa visszajönnél még, félek, hogy megbocsátanékHa eszembe jutsz mindenról nehézMondd, mit adott ő, amit én nem tudtam, mondd el, hogy felejtettélÉs én hogy engedjem el, hát erre már senki nem felelCsak az Isten tudja, hogy miért vett tőlem el