Feliratok az Amara.org közösségétől
Az álmom sem teljesült, felemészt
A bánat itt megben ül, mindenre lassan fény derül
Úgy, mint a többi hűtlenségre kényszerült
Úgy fáj az ébredés, ha eszembe jutsz mindenról nehéz
Mondd, mit adott ő, amit én nem tudtam, mondd el, hogy felejtettél
És én hogy engedjem el, hát erre már senki nem felel
Csak az Isten tudja, hogy miért vett tőlem el
Csak ahogy tudja azt, ami köztünk volt
Szép volt, jó volt, de rájöttem, nem rólunk szólt
De rám is vár még boldogság
Nem te vagy az egyetlen, kit rejt a nagyvilág
Úgy fáj az ébredés
Ha eszembe jutsz mindenról nehéz
Mondd, mit adott ő, amit én nem tudtam, mondd el, hogy felejtettél
És én hogy engedjem el, hát erre már senki nem felel
Csak az Isten tudja, hogy miért vett tőlem el
Ha visszajönnél még, félek, hogy megbocsátanék
Ha visszajönnél még, félek, hogy újra elhinnék
Azt, hogy még szeretsz, de ezt már nem lehet
Mert ami kettőnk közt volt, eltemetem
Úgy fáj az ébredés
Ha eszembe jutsz mindenról nehéz
Mondd, mit adott ő, amit én nem tudtam, mondd el, hogy felejtettél
És én hogy engedjem el, hát erre már senki nem felel
Csak az Isten tudja, hogy miért vett tőlem el




Ha visszajönnél még, félek, hogy megbocsátanék
Ha visszajönnél még, félek, hogy megbocsátanék
Ha eszembe jutsz mindenról nehéz
Mondd, mit adott ő, amit én nem tudtam, mondd el, hogy felejtettél
És én hogy engedjem el, hát erre már senki nem felel
Csak az Isten tudja, hogy miért vett tőlem el