Hm...
Hol a hó száll az égen,
Nincs egy forma közted.
Mikor kezem melegéhez érnek, eltűnnek.
Eltűnnek.
Futok, szaladok hát, ha egy újjat elkapok.
Szemed akkor itt szép volt,
Nevetésed meleget adott,
Szerelemmel néztelek.
Tavasszal nyílnak a fás virágok,
Új élet, új illatok,
Mi keresve ölelnek minden pillanatot.
Tavasszal a színek is mások, frisse küdék.
Vidáman ugrálok veled, kéz a kézben.
Szemed akkor is szép volt,
Nevetésed csiklandozott,
Szerelemmel néztelek.
Nyálon keresem az árnyat,
Mi megvéd, ha a hőség árthat.
Gyó lesik, a hűvös szellő átjárja a ruhámat.
Rohanok a vízpartra, gumik a csású szó gumival.
Neveltünk kezem, éj,
kezed nem engedem, Együtt ugrunk, csobbanunk.
Szemed akkor is szép volt,
Nevetésekben úsztam el,
Szerelemmel néztelek.
Összel a természet szép takarót vesz fel,
De takarja magát és álomban ringat el.
Roszda,
barna,
narancs,
árga,
bordó színekkel,
Hozzád bújok esős napon takaró alatt szívemmel.
Szemed akkor is szép volt,
Nevetésed dallamutadott,
Szerelemmel néztelek.
Minden,
minden évszak jó veled,
Szerelemmel nézlek még,
Nevetésed mindig elég,
Hajad, lobog nagyon szép.
Szívem mint egy dob sereg,
kemény eritmusra vesz,
És közben úgy csinál,
mintha nem tudnád,
Hogy évek óta veled élek.
Minden óra,
minden perc,
veled lenni sosem tehetsz,
Szerelemem,
tiéd a szívem,
Boldogan sodródok veled minden évben.