A műsor rögtön indul,
szólt egy testetlen hang,
aki kívülröket várjon,
amíg őt is szólítja majd.
Nekünk nem új ez az este,
láttunk már ilyet régen,
amikor vándoroltunk körbe,
néha nagyon mélyen.
Később lementünk délre,
ittunk párat egy bárban,
és mikor elsötétült minden,
valami essugta nekem halkan.
Én vagyok az, aki gyorsan öl,
megszabadítanak mindentől,
igen,
egy méreg vagyok,
ami gyorsan öl,
aztán felszívódom a véredből.
Már megint ugyanazt érzem,
nincs megállás egész éje,
nem tudom fékezni a nyughatatlan vérem.
A
műsor rögtön indul,
szólt újra a hang,
és hogyha kintre kettél várjál,
amíg újra szólít majd.
De mi csak zuhanunk a mélybe,
az éjszaka sötétjébe,
és közben újra hallom a hangot,
amiket minden éjjel hallok.
Én vagyok az,
aki gyorsan öl,
megszabadítanak mindentől,
igen,
egy méreg vagyok,
ami gyorsan öl,
aztán felszívódom a véredből.
Már megint ugyanazt érzem,
nincs megállás egész éje,
nem tudom fékezni a nyughatatlan vérem.
Már megint ugyanazt érzem,
nincs megállás egész éje,
nem tudom fékezni a nyughatatlan vérem.
Már megint ugyanazt érzem,
nincs megállás egész éje,
nem tudom fékezni a nyughatatlan vérem.
Már megint ugyanazt érzem,
nincs megállás egész éje,
nem tudom fékezni a nyughatatlan vérem.