Egy édes mosoly a kulcshoz,
Minden vendégnek jár,
A 101-es szoba a felső szinten
Érintetlenül áll,
Lassan elfogy a Pesgő,
És a várakozás,
És a hajókürt gőgösen jelzi,
Ez a nagy indulás.
Fenn a sirályok várják,
Amit elhagyjunk majd,
A sohasem sülyedő nyomaink hozzánk,
A mindig hűséges rajt.
Valami csillan a földön,
A töröd fülbe való,
Amikor felveszem,
legyint,
ez nem baj,
Úgysem tőlem volt.
Mint ha kiáltás szólna,
Ember a vízben,
Ne figyelj,
nincs semmi baj,
Csak az énekes volt,
Egy énekes volt,
Ez csak egy dal.
Mint ha kiáltás szólna,
Ember a vízben,
Ne figyelj,
nincs semmi baj,
Csak az énekes volt, Egy énekes volt,
Ez csak egy dal.
Vár a kapitány minket,
Hol a fehér ruhád,
Neki szabad a vízeken járni,
És áldást adni ránk.
Kerekszemekkel nézel,
Olyan ártatlanul,
Miért felejtem el újra és újra,
Ezen túl vagy már túl.
Mindent megkapok tőled,
Míg a pesgő kitart,
Csak a csalódás juthat otthannak,
Aki többet akart.
Mint ha kiáltás szólna,
Ember a vízben,
Ne figyelj,
nincs semmi baj,
Csak az énekes volt, Egy énekes volt,
Ez csak egy dal.
Mint ha kiáltás szólna,
Ember a vízben,
Ne figyelj,
nincs semmi baj,
Csak az énekes volt, Egy énekes volt,
Ez csak egy dal.
Soha nem találsz vissza,
Soha nem engedsz el,
És a kapitány felém se fordul,
Mélküled nem ismer fel.
Újabb utasok jönnek,
Csak a friss élmény kell,
S majd a sírájok elvisznek mindent,
Amit mi dobtunk el.
Mint ha kiáltás szólna,
Ember a vízben,
Ne figyelj,
nincs semmi baj,
Csak az énekes volt, Egy énekes volt,
Ez csak egy dal.
Mint ha kiáltás szólna,
Ember a vízben,
Ne figyelj,
nincs semmi baj,
Csak az énekes volt, Egy énekes volt,
Ez csak egy dal.