Hamis ajándék,
ami jutott boldog pár év,
de a lelkünk nem tört még szét,
ez sorsunkban áll.
Bújt a téved és veled ér egy újabb reggel,
de a szíved hal kapvam, de régóta már.
Rövid az álmom s nem szól másról,
csak a múltad
bánom százszor,
feladni nehéz a végzett minket elé.
De hidd el, nem kell több,
eltéved szerelem,
most megtörhet a magány.
Még ma utazom,
vagy végleg feladom,
ha mindig ez vár rám.
Hidd el,
nem kell több,
eltéved szerelem,
most megtörhet a magány.
Múltban úgy,
messze vissza az út, újra ez vár rám.
Neked ez is fáj,
sosem elég, mindig más kell.
Üres érzés, amit kerged, kell még a fény.
Sieknél,
ez a játék nem ért véget,
ezt a percet
elfeledni nem kéne még.
Rövid az álmom s nem szól másról,
csak a múltad bánom százszor,
feladni nehéz a végzett minket elé.
De hidd el,
nem kell több,
eltéved szerelem,
most megtörhet a magány.
Még ma utazom,
vagy végleg feladom,
ha mindig ez vár rám.
Hidd el,
nem kell több,
eltéved szerelem,
most megtörhet a magány.
Mindig ugyanúgy,
messze vissza az út,
újra ez vár rám.
Rövid az álmom s nem szól másról,
csak a múltad bánom százszor,
feladni nehéz a végzett minket elé.
De hidd el,
nem kell több,
eltéved szerelem,
most megtörhet a magány.
Még ma utazom,
vagy végleg feladom,
ha mindig ez vár rám.
Most megtörhet a magány.
Mindig ugyanúgy,
messze vissza az út,
újra ez vár rám.