Még egy kocs, és elmegyek,
nem félek már, hogy elveszek.
Még egy kocs, és elhagyok,
a szél viszi el a sokkal jobb.
Hajnalban elindulok,
a folyón túlra eljutok.
Hosszú út, de ott vagy te,
már nem hiányzik senki sem.
Itt az idő,
hogy talpra állj,
és az álmaidnak éj.
Itt az idő,
hogy rám találj,
és a holnaptól ne félj.
Hisz eltűnt már a régi hó,
száll velünk fent a léghajó.
Az égen át,
a földön át,
kiálltsuk együtt,
hogy élni jó.
Még egy kocs, és vállalom,
ha eldobom,
ha bánatom.
Még egy kocs, nem kérdezem,
tudom, ma még repülsz velem.
Volt,
hogy fent,
és volt,
hogy lent,
az élet mindig más üzen.
De itt vagyok,
és itt vagy te,
már nem hiányzik senki sem.
Itt az idő,
hogy talpra állj,
és az álmaidnak éj.
Itt az idő,
hogy rám találj,
és a holnaptól ne félj.
Hisz eltűnt már a régi hó,
száll velünk fent a léghajó.
Az égen át,
a földön át,
kiálltsuk együtt,
hogy élni jó.
Itt az idő, hogy talpra állj,
és az álmaidnak éj.
Itt az idő,
hogy rám találj,
és a holnaptól ne félj.
Hisz eltűnt már a régi hó,
száll velünk fent a léghajó.
Az égen át,
a földön át,
kiálltsuk együtt,
hogy élni jó.