Csak nézd, még vörös az ég,
Fekete felhők gyűlnek körét.
Káosz a rendben, ülj csak a csendben,
A fégyszet már elért.
Bánat hullik rád, bőrödön át,
Mint ha csak szomjad altanád,
Tisztább a szónál, mélyebb egy tónál benned ér.
Mondd, még hány csodán bújsz át,
Meddig dőljön rád
egy összetört világ?
Meddig bírod már a viharban,
Most eletté vegy valaki út?
A bezárt szél
még nyughatatlan álmodj úgy,
Most fedezd fel,
mi a lelked mély,
Lángra gyújtsd,
csak fogadd el,
és ég mondd úgy.
Öriszd a szél,
haltod úgy is, ha süvít a szél,
Káosz a rendben,
ülj csak a csendben,
Mi volt most véget ért?
Bánat hullik rád,
cseppenként árt,
Ahogy most elmos minden mást,
Álmatlan éjjel nem zúz a széjjel,
Többet érsz.
Mondd, még hány csodán bújsz át,
Meddig dőljön rád egy összetört világ?