Nézd,
itt most már tavasz a tél,
a világ omlik, fákat dönt ki már a sodró szél.
De lásd,
minden körbeér,
napfény követ, minden vihart a zöld
a kékhez ér.
Nézd
csak szét,
a sorsod könyve most is nyitva ér,
csak én,
ne félj!
Tudd
és halld,
a legszebb dalt a szíved súgja.
Menj,
ha hív,
ne félj!
Kérd,
hogy nem újjon még el,
a pillanat mi benned rezdül, adj, ha adni kell.
A vársz
inkább ma ölelj,
mint holnap bánt,
hogy nem szerettél,
akkor,
mikor kell.
Nézd körül,
a világ szép, csak hinned kell még, higgy,
csak higgy, és épp.
Ó,
most hidd el,
hogy rá lesz majd a
legjobb útra, épp
van rá esély.
Nézd csak szét,
a sorsod könyve most is nyitva ér,
csak én,
ne félj!
Tudd
és halld,
a legszebb dalt a szíved súgja.
Menj,
ha hív,
ne félj!
