Egy augusztus délután,
véget ért egy nyár után,
Az egész,
mivel ettörtént emléklet csupán.
Miért mondtad azt, hogy enyém a szíved?
Miért adtál annyi álmot és emléket nekem?
Már az elején szólhattál volna,
hogy elkezdjük el,
S látod, mi lett a vége,
hát felejtsük el.
Délfél után,
egy vágy útra kéll lassan,
Délfél után,
a neved csútovon halkan,
Álom,
hogy még várok rád,
Nem kérek mást, csak egy búcsúr éjszakát.
Soha nem felejtem el,
amit rólad mondtam el,
Mindig emlékszem majd rád,
minden éjszakán.
Mondd, hogy tud úgy fájni, ha rád gondolok,
Mondd,
hogy tud úgy fájni,
hogy a tiéd már nem vagyok,
Egyszer még visszagondolsz és emlékszel majd rám,
És fájni fog,
hogy elmúlt minden egy augusztus délután.
Délfél után,
egy vágy útra kéll lassan, Délfél után,
a neved csútovon halkan,
Álom,
hogy még várok rád,
Nem kérek mást,
csak egy búcsúr éjszakát.
Hazudtam neked,
S te eldobtad szívemet,
Hát így hagylak nincs tovább.
Az nem fáj annyira, hogy már nem szeretsz,
Csak az,
hogy tudom,
az enyém,
Már újra nem leltsz.
Azt mondtad,
elmész,
és mi szép volt,
itt hagyod,
Pedig csak egy gyerek
kiúgozta bánatod.
Délfél után,
egy vágy útra kéll lassan,
Délfél után,
a neved csútovon halkan,
Álom,
hogy még várok rád,
Nem kérek mást,
csak néha gondolj rám,
Egy magányos éjszakán.
Egy magányos éjszakán.