Egyszer volt,
most is itt van minden, mi egyszer volt.
Vállalom vagy titkolom mégis volt,
Jött és elhagyott, mindez én vagyok.
Egyszer volt,
törött padokra tépedt ő szajot,
Vetetlen deszkán tudatlan boldogság,
Az első jégvirág, aztán nincs tovább.
Egyszer volt,
mosolyomba villamittem kedves volt,
Egyszer volt,
a könnyeimben csillagmi bánat volt,
Egyszer volt,
ölel és ölel mindent fiolelés volt,
Az
vagyok én,
miették volt.
Egyszer volt,
mint a túlszép képzelet olyan volt,
Az a ház a táj felett volt ilyen,
olyan képzelet, mint a filmeken.
Egyszer volt,
a szülőképpen Párizsban azt hiszem,
Mányból néztünk tévétsz a gépeken,
Nem volt semmi más, ott és szerelem.
Egyszer volt,
mosolyomba villamittem kedves volt,
Egyszer volt,
a könnyeimben csillagmi bánat volt,
Egyszer volt,
ölel és ölel mindent fiolelés volt,
Egyszer volt,
három év vagy kettő, de hosszú volt,
Széke veszte a túlnoton zakató,
Át az éveken vakon síntelen.
Egyszer volt,
minden, ami semmilyen igen volt,
Nem hittem, hogy lesz ilyen, mint ez volt,
S nem volt semmi sem,
csak az életem.
Egyszer volt,
mosolyomba villamittem kedves volt,
Egyszer volt,
a könnyeimben csillagmi bánat volt,
Egyszer volt,
akartam azt, hogy kérdezd meg, mi volt,
S bármi volt,
a jövőmre, a múltakban a szó, Egyszer volt,
hogy
elmondhattam minden rosszat és jót,
S ölel mindent,
mi eddig volt,
Mégis mi volt,
az már csak volt.