Egyszer újra úgy lesz, ahogy mindig is volt rég,
Egyszer újra úgy lesz, majd ragyog fenn az ég.
Egyszer újra élünk,
nem sírunk és nem félünk,
És nem éljük majd át a mások bánatát.
Egyszer újra hisszük, aki jó, az nem megy el,
Egyszer újra halljuk, ki az égben énekel.
Egyszer újra élünk,
a múltról úgy beszélünk,
Mint egy emlékről csupál,
ami igaz sem voltán.
Az idő áll,
az óra jár,
alszik a város,
szep napokra vár,
Fogd a kezem,
érezd velem,
hogy dobban a szív,
Egy angyal hangja hív.
Óóó!
Egyszer újra úgy lesz, ahogy mindig is volt rég,
Egyszer majd ki mondjuk, ami volt már nem elég,
Egyszer újra élünk,
csak szépeket mesélünk,
És megöregszünk tám,
egy más oldalán.
Az idő áll,
az óra jár,
alszik a város,
szep napokra vár,
Fogd a kezem,
érezd velem,
hogy dobban a szív,
Egy angyal hangja hív.
Az idő áll,
az óra jár,
alszik a város,
szep napokra vár,
Fogd a kezem,
érezd velem,
hogy dobban a szív,
Egy angyal hangja hív.
Az idő áll,
az óra jár,
alszik a város,
szep napokra vár,
Fogd a kezem,
érezd velem,
hogy dobban a szív,
Egy angyal hangja hív.
Óóó!