Olyan úton járok,
ahol előttem még nem mert senki
Aki választana arra, miért nem tudok visszamenni
Idegen a földön lábam alatt,
bezárt ajtónk előttem
A szívem összerobban, látom milyen messze mentem
Körbezett falak között kiútat kerestem
Ezelszett felmásztam, ezelszett leestem
Nincs rajtuk bajtunk, semmihol áthűthetnék
Költök egy álmot,
mert a végén még itt ragadnék Veszít egy érzés,
ezernyi kérdés,
kavarok bennem,
mi lehet ott,
a falakon túl
Egyszer úgyis áttörik a jég,
egyszer úgyis,
úgyis ott váltak én Egyszer úgyis leomlik a fal,
egyszer úgyis bejárom a túloldalt,
túloldalt
Majd rengetegben járok,
ahonnan kiutat nem találok Újra és újra megpróbálom,
átvágok erdőm pusztuságon Én változnék,
de mindig első dora száll Egy másik részem,
majd úgyis haza talál
Szárnyalék felnézek a szégre,
látszatotan kötvelek,
húznak a földre Egy csit már semmit,
amiből papaszkodnék
Követem az álmot, mert a végén még itt ragadnék
Felszínt egy érzés,
ezerni kérdés,
kavarok bennem,
mi lehet ott,
a falakon túl
Egyszer úgyis áttörik a jég,
egyszer úgyis, úgyis ott váltak én
Egyszer úgyis leomlik a fal,
egyszer úgyis bejárok a túloldalt, túloldalt
Olyan úton járok,
ahol előttem még nem járt senki,
aki választaná arra, miért nem tudok visszavenni
Idegen a föld,
a lábam alatt,
bezárt ajtók előttem,
a szívem összeropva látom, milyen messze mentem
Olyan úton járok,
ahol előttem még nem járt senki,
aki választaná arra, miért nem tudok visszavenni
Idegen a föld,
a lábam alatt,
bezárt ajtók előttem,
a szívem összeropva látom,
milyen messze mentem
Egyszer úgyis áttörik a jég,
egyszer úgyis, úgyis ott váltak én
Egyszer úgyis leomlik a fal,
egyszer úgyis bejárok a túloldalt,
túloldalt