Húúúúú,
újra beszélek,
menje haza akinek fáj
Állj!
Arcomra vésett versek,
kánomba udvarolják
Hú!
Baszugnak széplek
Igaznak bélyeg elegem van
Régóta félek
Ne legyen baj
Állj félre kérlek
Nem megy nincsen, nem lesz több erőm rád
Szívből beszélek, mégis én vagyok
Ki keveset lát
Nem vagyok gyenge
Csak már unom,
hogy átadom És megbánom,
de hát vissza nem kapom
Nem kapom
Alig beszélek,
csak akkor,
ha vanna mi fáj Remélem érted,
akkor füledbe udvarolnám
Vannak remények Igazak,
szépek, szereted majd
Tartom, ígélek Szeretlek majd
Állj félre kérlek Nem megy nincsen,
nem lesz több erőm rád
Szívből beszélek,
mégis én vagyok Ki keveset lát Nem vagyok gyenge
Csak már unom, hogy átadom És megbánom
Ha itt hagysz magam utazom Bánatomat lezuhanyozom
Vállamra robom a fejem és csendben alszom el
Nem már nem működ a kezem Nem sírok,
csillog a szemem Itt hagyom neked a nevem és csendben
Múlok el,
ne hagyjál,
ne megy még Maradj még,
ölelj még Pár percet maradj még
Velem egyedül,
velem egyedül,
velem egyedül
Velem egyedül
Nem vagyok gyenge
Csak már unom, hogy átadom
És megbánom Mert vissza nem kapom