Egy szép nyári este,
Megismertelek,
megláttalak,
és megszerettelek.
Csendben az úton jöttél én felém,
és nem történt más,
csak fújt közben a szél.
Ínom kezedtől minden nyugtatást,
két szép szemedtől minden bíztatást,
mind-mind ezt tőled,
tőled kaptam én,
és egy napon te mégis elmentél könnyedénk.
Gyönyörű volt,
mikor a nap az égen,
ragyogott fenségesen és szépen,
csak nézett le ránk,
mosolyogva kért.
Még-még ennyi akkor sem elég,
hogyha ezer évig tart vagy tízezerig él,
míg a világ világ,
a szerelem tüze ég.
Hidd el,
míg élek,
csak te rád várok,
szívem kitöltött körületemé áll.
Elmúlt egy
bús év,
rád várok én még,
rád várok én,
rád
várok én.
Áll az idő,
oly messze-messze jár, a boldog napoknak
régen vége már.
Elválnom tőled, miért kellett nekem,
úgy érzem én,
hogy nem feledlek el soha sem.
Egy szép nyári este,
megismertelek,
megláttalak és megszerettelek.
Majd egy napon elmentél könnyedénk,
és nem történt más,
csak fújt közben a szél.
Éjszaka van,
kihúnytak a fények,
csak fekszem az ágyamon,
és félek,
mert ki az,
aki van,
és ki az,
aki nincs.
Hol van az a lány, aki lelkemnek nincs?
Nem kell már semmi,
nem hiányzik senki,
nem jön az álom,
hiába várom.
Hidd el,
míg élek,
csak te rád várok,
szívem kitöltött körületemé állok.
Elmúlt egy bús év,
rád várok én még.
Rád várok én,
rád várok én.