Buta kis játék,
hazudok és elhiszem.
Önző kis játék,
anyja szíved még pokora viszel.
Pedig érzem,
hogy te vagy a minden, és tőled létezem én.
De csak rejtem,
hogy te vagy a kincs, ami még az enyém.
Karodba bújnék,
de hazudok és nem teszem.
Szavakat súgnék,
de hagyom,
hogy a csend takarja a szívem.
Pedig érzem,
hogy sohasem volt, ami van,
s nem lesz ez után.
De ezt rejtem,
mert nem is hiszem még talán,
hogy ez jár.
Járcsoda vár ránk, hamú és gyémát.
Ragyogj hát, fényedtől minden szép lesz.
Lásd, hamú és gyémát.
Bánt a választ, más oly egyszerű.
De egy gondolat úgy bánt,
hogy minden jó íz végül oly keserű.
De tudom érzed, hogy te vagy a kincs, ami kell.
Ne hagyd elcsoda vár ránk, hamú és gyémát.
Csoda vár.
