Könnyű tavasz ébreszt fel,
Csak világmától boldog hely,
Benne élni jobb, mint vég,
Most ragyog, mint soha még.
Látom már az ablakból,
Minden régi bánatból, Hogyan fordul gyorsan át,
A török és a világ.
Mindig ébrek mellettem,
Nézz rám úgy,
hogy érezzel,
Nem vár több vagányos fény, S már lesz menedék.
Mindig ébrek mellettem,
Csújj hozzám,
hogy elhiggyel,
Nem vár több vagányos fény, S
már lesz menedék.
Annyi hosszú éven át, A félelem magába zárt,
Néha én is elhittem,
Hogy nem vár több sohasem,
Még csak most kezdődött el,
A szélvihar két forradt fel,
Bármi volt is,
érzem már.
Mondd,
semmiben száll,
Mindig ébrek mellettem,
Nézz rám úgy,
hogy érezzel,
Nem vár több vagányos fény, S már lesz menedék.
Mindig ébrek mellettem,
Csújj hozzám,
hogy elhiggyel,
Nem vár több vagányos fény,
S már lesz menedék.
Mindig ébrek mellettem,
Nézz rám úgy,
hogy érezzel,
Nem vár több vagányos fény, S már lesz menedék.
Nem vár több vagányos fény, S már lesz menedék.
Mindig ébrek mellettem,
Nézz rám úgy,
hogy érezzel,
Nem vár több vagányos fény, S már lesz menedék.