Ő csak koppat érdemel
Nálam végig nyúlhatsz
Tudom, hogy nem zavarsz
Tapogatsz, vagy sötétben
A héttér széttelzás
Örösik a csönd
Mikor nem beszélsz
Mind mert nem borul
Te csak félkészen vagy egész
Elfárad a testre
Nálunk majd lesz
Szórod rám szépséged
De te ott halsz
Aki egyedül
Nem az a lány,
nem az a kéz Tudod,
nem úgy fáj,
ahogy meg se beszél Nem az a lány,
nem az a kéz Nem úgy fáj, ahogy meg se beszél
Lélegszál,
topog a szíved, de együtt az enyém Képzelj bár,
beránt a húzat és csak belegyönnél
Lélegszál, topog a szíved,
képzelj bár
Jól vagy még, halkan,
hát ha meghallom
Fáltart az a szó, így nem jön ki a számom
Tovább nézem testet, hát őszlet a nyel
Csúszik most az idő, néppen, mint a hullám
Van is ízé minden porcikám,
levegőt kakkodva, kérlek figyeld most rám
Megvékér a lelkünk, nekünk indulunk,
az év a tarlá hűt minket, mi egymásba borulunk
Nem az a lány,
nem az a kéz,
tudod Nem úgy fáj,
ahogy meg se beszél Nem az a lány,
nem az a kéz Nem úgy fáj, ahogy meg se beszél