Egy kálom is tapap, és csokonai,
Egymásnak boldak jó barátai,
Kilódul egyszer Debrecenből,
S a jó barát előtt megáll.
Ihatnál,
pajtár! Hí,
kiállt föl! Csokonai,
Vitéz Mihály,
Csokonai,
Vitéz Mihály!
Noha ihatnál,
hát majd ihatol,
Akad még borszámodra valahol,
Ha máshol nem te hátpincénben,
Ottan nem egy hordóbor áll.
Szólott a pap,
s leballag vére,
Csokonai,
Vitéz Mihály,
Csokonai,
Vitéz Mihály!
Ihajnyi utcom!
Föl kiállt a pap,
Amint egy hordóból dugaszt kikap,
Szaladj csapért,
ott fönnfelejtém,
Szaladj,
öcsém,
de meg ne állj,
Fölrohan ló halálában!
Csokonai, Vitéz Mihály, Csokonai,
Vitéz Mihály!
Alig ratette tenyerét a pap,
S csak vár,
csak vár,
hogy jön talán a csap,
De a csap nem jött,
és a pap Morgot,
de mi az ördögöt csinál!
Szól a pokolba,
marad az a Csokonai,
Vitéz Mihály,
Csokonai,
Vitéz Mihály!
Tovább nem győzte várni a csapat,
Ott hagyta a hordót,
s a bor kivolt,
Fölmén a pincéből a házba,
De ott fönn senkit nem talál,
S a késő este érkezett meg Csokonai,
Vitéz Mihály,
Csokonai,
Vitéz Mihály!
Csokonai, Vitéz Mihály, Csokonai,
Vitéz Mihály!
Hát a dologban ez volt az egész,
Kereste ott fönn a csapot vitéz,
Zeget,
zugot,
kikutat értett,
De csak nem jön rá,
hogy hol áll,
S így csapért a szomszédba mégyed!
Csokonai, Vitéz Mihály, Csokonai,
Vitéz Mihály, Csokonai, Vitéz Mihály, Csokonai,
Vitéz Mihály!
A szomszédban valami lagzi volt,
Elébe hoztak ételt és italt,
És ím az étel és bor mellett,
És a zenének hanginál,
Csapot,
papot, mindent felejtett.
Csokonai, Vitéz Mihály, Csokonai,
Vitéz Mihály!
Csokonai,
Vitéz Mihály,
Csokonai,
Vitéz Mihály,
Csokonai,
Vitéz Mihály!
Csokonai,
Vitéz Mihály!
Csokonai,
Vitéz Mihály, Csokonai,
Vitéz Mihály!