Csepp a tengerben,
arcod a tükrében keresem,
Mint polcsó amulett őrzi képedet.
Vakító napsugár,
dűnre csávító forróság,
Összetörte mind édes álmaim.
Az első pillantás mindig a legszebb,
mert elvarázsol,
Bármilyen hosszú a nappad,
legyél majd bármilyen messze távol.
Rád gondolok, míg eljön az este, és újra látlak,
Két karodba bújva egyetlen percért mondd,
mennyit várjak.
Csepp a tengerben,
arcod a tükrében keresem,
Mint polcsó amulett őrzi képedet.
Vakító napsugár,
dűnre csávító forróság,
Összetörte mind édes álmaim.
Elhittem a mesét,
nem lehet szebb,
nem lehet másképp,
Nélküled a hajnal úgy fordlik szét,
mint egy ócska fénykék.
Bekúzik a fény,
az ablakok sarkán az asztalon táncol,
Őrül tánca hív,
mennék utánad én százszót-százszót.
Csepp a tengerben,
arcod a tükrében keresem,
Mint polcsó amulett őrzi képedet.
Vakító napsugár,
dűnre csávító forróság,
Összetörte mind édes álmaim.
Csepp a tengerben,
arcod a tükrében keresem,
Mint polcsó amulett őrzi képedet.
Vakító napsugár,
dűnre csávító forróság,
Összetörte mind édes álmaim.