Ez egy veszélyes város,
lakat alatt minden áll.
A mosoly nem biztonságos,
rejtve minden érzelem,
mégis én most boldog vagyok végtelenül.
Nem vagyok többé már egyedül,
itt vagy nekem vételemül,
csak téged nézlek szüntelenül.
Most már nem kell több állat,
nem kell fal, mi eltakar,
nem lesz több kínos párharc,
hadd lásson bárki, aki csak akar.
Boldog vagyok végtelenül,
nem vagyok többé már egyedül,
itt vagy
nekem vételemül, csak téged nézlek szüntelenül.
Boldog vagyok végtelenül,
nem vagyok többé már egyedül,
itt vagy nekem vételemül,
csak
téged nézlek szüntelenül.
Nézlek szüntelenül.
Míg a földön teremnek a fák,
nap és hold egymást váltják,
míg a magból nyílik a virág,
és illatát szerekordják,
föled van a nap és az eső,
minden jó,
mi csak rám vár,
te vagy nekem az éltető erő,
így lesz örökké már.
Itt vagy nekem vételemül, csak téged
nézlek szüntelenül.
Boldog vagyok végtelenül,
nem vagyok többé már egyedül,
itt vagy nekem vételemül,
csak téged nézlek szüntelenül.
Boldog vagyok végtelenül,
nem vagyok többé már egyedül,
itt vagy nekem vételemül,
Nézlek szüntelenül.