Most olyan hideg az ágy,
Már nem figyelek rád.
Telnek a percek,
nem csörög a teló,
Elveszek nélküled,
üres a peco.
Tudom,
hogy nem jössz már nagyobb a zegut,
Lerombolott pedig ketön ki a meló.
Amit ebben tettünk be az évek alatt,
Meg annyi tervünk lett,
Mégis bilincs került fel a lelkünkre,
Külön kell folytatnunk,
mert együtt nem bírjuk el.
Ezt a sok terhet,
Amit a szíved kíván egy jobb ember.
Neked az álomból csak egy gond lettem,
Minden tervbe vertem,
de pont ezt nem.
Most olyan hideg az ágy,
Érzem,
hogy a szívem zakató,
Nem figyelek rád,
úgyhogy a százfor készen maradok.
Mártól mindent lett pagadok,
És jöhetnek zivatarok,
Te mondtad,
ezt nem akarod,
Úgyhogy többé nem zavarok.
Az éjjel is fekete ébred,
A te szíved már nem értem,
Dobogépen,
De számomra így mi értelme a lépnek,
Ha bennem még ezer kép,
ami ég el.
Szép volt a szerelmünk,
de leléptél,
most már vége van.
Én meg itt vagyok, üres a ház, üvöltök hangosan.
Emlékszem,
amikor még szerettél,
itt ültünk boldogan.
Nem gondoltam,
hogy a sok baj ilyen gyorsan rám zuhan.
És mikor azt hinném,
hogy minden elmúlt már,
Újra jönnek az álmatlan éjszakák.
Ő már nincs velem,
valaki más szeret,
Én ezt elfogadom,
ha így jobb neked.
De ha mégis visszajönnél hozzám,
Nem lesz elérhető már a hívott szám.
Én már túl vagyok,
baby,
ég veled,
Keress még egy bolondot,
aki is szeret.
Most újra hírek a zárt,
érzem,
hogy a szívem zakató.
Nem figyelek rád,
hogyha százszor készen maradok.
Mától mindent lett pagadok,
és jöhetnek szívvatarok.
Te mondtad,
ezt nem akarod,
úgyhogy többé nem zavarok.
Az éjjel is fekete év,
látod,
a szívedben nem értem,
dobog éppen.
De számomra így miért elmenlétnek?
Ha te nem igyezed, kérj valami égjel!