Indul a kocsi,
a nap már ébred,
száll a zene,
ahogy suhan az élet, mögöttünk a csúf világ.
Előttünk víz,
part szabadság,
nem sietünk,
csak sodor a nyár,
a napsütés fejedben örömet gyárt.
Balatonvár hullám csalogat,
táncol a part,
és mi beleolvadunk,
fényben ég minden pillanat.
Ez a nyár most,
a mi dalunk.
Lángos a kézben,
szikra a szemben,
nevet a banda egy régi sérelmen,
kézen fog majd a sötétedő ég.
De mi csak megyünk, míg tart az éj.
Szívből élünk,
nem számít semmi,
csak a parton tudunk igazán ellazulni.
Hideg a sör,
cigi füstje száll.
Balatonvár hullám csalogat,
táncol a part,
és mi beleolvadunk,
fényben ég minden pillanat.
Ez a nyár most,
a mi dalunk.
Ha elmúlik is majd ez a nyár,
a szívemben mindig ott lesz a táj,
egy dal,
egy csók,
egy balatoni kép,
és újra érzem, hogy élek még.
Balatonvár
hullám csalogat,
táncol a part,
és mi beleolvadunk,
fényben ég minden pillanat.
Ez a nyár most,
a mi dalunk.
A mi dalunk.