Tudod,
az élet nagyszerű, remélem sokáig élek,
amíg a színpadon vagyok, az neked is jó.
És ha néha hamis a hang,
mert félrenézek,
az a pillanat, hidd el, neked is szól,
neked is szól,
neked is szól.
És most itt a színpadon
az arcom lázban ék,
ma van most mindenki, engem
néz a hang.
Az a csillogás,
de ne hidd, hogy félek,
és én mindent megteszek, hogy büszke légy,
hogy büszke légy, hogy büszke légy.
Az ászló nekem is áll, a házmester nem ordíbál,
a szomszéd előre köszön a kutcán,
a fekete és rózsaszín újra élnek álmaim,
és köszönöm, hogy boldog vagy, ahol boldog vagy.
Tudod, az élet nagyszerű, s engem a játék éltet,
és ha együtt játszhatunk, az neked is jó.
És ha néha kemény egy hang, mert félre érted,
az a pillanat,
hidd el,
neked is szól,
neked is szól,
neked is szól.
És ha kell egy kedves szó,
mondd, kitől is kérjek,
a mama érzés mindig tudja jól.
Nincs az a csillogás,
ami annyit érhet,
hogy elfelejtsem azt, hogy mi volt rég,
mi volt szép, s mitől volt jó.
Az ászló nekem is áll, a házvester nem ordíbál,
a szomszéd előre köszön a kutcán,
a fekete és rózsaszín újra élnek álmaim,
és köszönöm, hogy boldog vagy, ahol boldog vagy.
Tudod, az élet nagyszerű, remélem fogáljon élet,
amivel színpadon vagyok, az neked is jó.
És ha néha, ha vissza, sert vére néze,
az a pillanat, hidd el, neked is szól,
neked is szól,
neked is szól.
Az ászló nekem is áll, a házvester nem ordíbál,
a szomszéd előre köszön a kutcán,
a fekete és rózsaszín újra élnek álmaim,
és köszönöm, hogy boldog vagy, ahol boldog vagy.
Az ászló nekem is áll, a házvester nem ordíbál,
a szomszéd előre köszön a kutcán,
a fekete és rózsaszín újra élnek álmaim,
és köszönöm, hogy boldog vagy, ahol boldog vagy.
Azászló nekem is áll, a házvester nem ordíbál,
a szomszéd előre köszön a kutcán,
a fekete és rózsaszín újra élnek álmaim,
és köszönöm, hogy boldog vagy, ahol boldog vagy.