Bosó masaki, oly ügyes,
bizony,
ki nem látott még nagy vizet, bizony.
Mosó misoval útra kelt,
sebes folyó hátára kelt,
bizony.
Egy kókuszdióban útra kelt, bizony.
Kókuszdió, hé, oly könnyű, ho-ho.
Hívő szöszös, meg gömbölyű, ho-ho.
Ketten beférnek,
itt pelék,
két medvének a cset fenikó.
Egy kókuszdió, hé, úszik ott, ho-ho.
Hová, hová, ily könnyedén, de kár!
Ne sírjatok a könnyekért, de kár!
Mi elmegyünk a tengeri,
hajókázunk is estelig, de kár!
Mosó masa elbúcsúzik, de kár!
Isten veled erdő virág, úgy áll,
megnézem, milyen az óvilág, úgy áll.
Itt minden munkám elfogyott,
a csungel tiszta,
kimosott,
úgy áll,
hát átkelek a tengerem, úgy áll.
Új vengeres az alpokony, tyú-héj!
Mosodámat majd megnyitom, tyú-héj!
Faszatos állag,
kisgyerek,
nálam az mindig egyre megy,
tyú-héj!
Feszzappanozom és megmosom, tyú-héj!
Mosó masa ki oly ügyes, bizony,
átszeli láma nagy vízet, bizony,
fürkézi egyre hol a par,
mosó misuval erre tart,
bizony,
s megcsupakolja két füled, bizony!