A szívem nem dobban, nem kapok levegőt
Elvesztettem minden ön erőt
A telóm is folyton lemerül
Ilyenkor a lelkem árnyékban menekül
Nehéz reggelek, nem értem önmagam
Nincsenek gyógyszerek, csak pánikroham
Nem kell orvos nekem, ez nem betegség
Csak a lelkem halt meg és gyászolnék
A alálomra sokszor gondolok Rájöttem,
hogy én vagyok a démonom A testemben véres
kéznyomok Már régóta lelkeket gyilkolok
Aki utál,
imádja a szétesem De néha jól vagyok,
azt nagyon élvezem Van néhány énem,
amit kedvelek De a többit azt gyűlölöm,
megvetem Az életem magamnak szentelem De a múltat
újra nem festetem Az állarcom minden nap felveszem
És a fájdalmam ezzel leplezem A szívem nem dobban,
nem kapok levegőt
Elvesztettem minden ön erőt A telóm is folyton
lemerül Ilyenkor a lelke már nékba menekül
Hangokat hallok,
itt vannak a fejemben Azt mondják,
a lelkemre éheznek Azt mondják,
futsak,
ne fékezzek Hanem harcolok,
majd velem végeznek
De már nem futok,
belefáradtam Magamat túl sokáig áltattam Hogy szétessek,
már nem hagyom De sokat védkeztem,
én vállalom
A szívem nem dobban,
nem kapok levegőt Elvesztettem minden ön erőt A telóm
is folyton lemerül Ilyenkor a lelke már nékba menekül
A szívem nem dobban,
nem kapok levegőt Elvesztettem minden ön erőt A telóm
is folyton lemerül Ilyenkor a lelke már nékba menekül