Én itt maradtam, ahogy az éj itt hagyott,
mint egy dalom, ami a gitára fagyott.
Az ágyam a föld, a bablan az ég,
a kettő közé még egy ember befér.
Kinek olyan a szíve,
olyan meleg,
hogy oda bújhatok, ha kihűlnek a regelek.
Álmatlan éjszakák,
magányos reggelek,
hol vagy,
már mire jössz,
lehet,
hogy nem leszek.
Ha lenne egy dalom,
ami csak a miénk volna,
ha ketten játszanak,
még szebben szólna.
Álmatlan éjszakák,
magányos reggelek,
hol vagy,
már mire jössz,
lehet,
hogy nem leszek.
Ha lenne egy dalom,
ami csak a miénk volna,
ha ketten játszanak,
még szebben szólna.
Felkelt a nap, de nem meleg itt,
benézek a bablan alá, de nem vagy itt.
Az ágyam a föld,
a bablan az ég,
a kettő közé még egy ember befér.
Kinek olyan a szíve,
olyan meleg,
hogy oda bújhatok,
ha kihűlnek a reggelek.
Álmatlan éjszakák,
magányos reggelek,
hol vagy,
már mire jössz,
lehet,
hogy nem leszek.
Ha lenne egy dalom,
ami csak a miénk volna,
ha ketten játszanak,
még szebben szólna.
Álmatlan éjszakák,
magányos reggelek,
hol vagy,
már mire jössz,
lehet,
hogy nem leszek.
Ha lenne egy dalom,
ami csak a miénk volna,
ha ketten játszanak,
még szebben szólna.
Én itt maradtam,
ahogy az éj itt hagyott,
mint egy dalom,
ami a gitára fagyott.
Az ágyam a föld,
a bablan az ég,
a kettő közé még egy ember befér.