Volt a honvédő legénységharcra készülőben,
Volt egy ifjú a sereg közt a lovány szívében.
Állta Kenten Táninába, szart a bátorsága,
Kérdi egy diszkúnylón, hogy képe olyan sárga.
Hiszt uram,
felállt az ifjú,
már az az én gondom,
Miért,
hogy olyan sárga képe,
és azt már sem mondom?
Még ma úgy is kipiroslik, hogyha nem egyétől,
A kardomról ráj a feccsem ellenségbélétől.
Még ma úgy is kipiroslik, hogyha nem egyétől,
A kardomról ráj a feccsem ellenségbélétől.
Hiszt uram,
felállt az ifjú,
már az az én gondom,
Miért,
hogy olyan sárga képe,
és azt meg sem mondom?
Még ma úgy is kipiroslik, hogyha nem egyétől,
A kardomról ráj a feccsem ellenségbélétől.
